Marosvásárhelyen, a Vártemplomban rendezték meg Csoóri Sándor estjét. Nagy Pál a népi kultúra ismerőjének nevezte a költőt, aki főleg a Nappali hold című esszékötetében, de általában mindenkor az összmagyarság gondjairól szólt és kifogásolta, hogy Csoórit mostanában azok támadták, akik a "törzsi gondolkodás begyepesedett képviselőjének" kiáltották ki a költőt. Szerinte Csoórinak manapság "a hibrid világpolgár-viszketegség zűrzavarában" kell helyt állnia a maga nemzetcentrikus szemléletével. Sütő András egy emlékét elevenítette fel, amikor 1982-ben az ő jelenlétében Illyés Gyula Csoórira testálta a magyarság ügyét. Csoóri Sándor főként a haldokló, mellőzött magyar irodalomról értekezett. Szerinte az írók Magyarországon háttérbe szorultak, helyüket átvették a politikusok, bankárok, közgazdászok, az irodalomét az újságok. El kell jönnie az időnek, mikor a magyar honban újra az irodalom lesz a legfontosabb, hiszen "amíg nem kapja vissza az irodalom az őt megillető szerepét, helyét, addig nem lesz rendes kormány sem, mert nem alakulnak ki az igazán fontos, központi gondolatok". Csoóri a gazdasági összeomlásnál sokkal súlyosabbnak tartja a szellemi összeomlást, amit nehezebb kiheverni. Elmondta, hogy az MVSZ-ben, akárcsak a magyar politikai életben a "vaddemokrácia" érvényesül, amit ő nem tud elfogadni. Az összmagyarság egységet az MVSZ nem tudja megvalósítani. Az MVSZ ma inkább szakszervezethez, mint missziós szervezethez hasonlít. Belefáradt a szervező munkába, írni szeretne, olyan mondanivalói vannak az 1944 óta eltelt időszakról, amit más nem tud elmondani, leírni, hiszen gyakorlatilag minden jelentős magyar személyiséggel, politikussal baráti vagy drámai kapcsolatba került. /(Máthé Éva): Csoóri Sándor - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./
2000. október 14.
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) hatodik alkalommal szervezte meg Székelyudvarhelyen a háromnapos nagyszabású, közönséget vonzó, néptánccal, népdallal, néprajzzal foglalkozó rendezvényt. A mostani okt. 12-én kezdődött. Nagy Pál UFF-elnök arról tájékoztatott, hogy a folklór- és néptáncnapok jó alkalmat nyújtanak a régi táncházasok találkozójára is. A nyitóelőadást Kallós Zoltán közismert néprajzkutató tartotta, a csángó népszokásokról beszélt. Este Sebestyén Márta népdalénekesnek a Muzsikás együttessel, valamint Tóth Ildikó és Farkas Zoltán néptáncosokkal tartott előadásán zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház színházterme. Bemutatták Cs. Gergely Gizella Asszonyi helytállás a Székelyföldön című könyvét, majd a szenterzsébeti cigány táncosok léptek fel a helybeli Néptáncműhellyel közösen. /Komoróczy György: Erdélyi Folklór- és Néptáncnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 14./
2000. október 14.
Az idők során több tanulmány, cikk, emlékezés jelent meg Nagy Istvánról, a proletár-íróról, aki élete utolsó szakaszában maradandó jelentőségű memoár-kötetekben (Sáncalja, 1968; Ki a sánc alól, 1969; Hogyan tovább?, 1971; Szemben az árral, 1974) tekintett vissza sorsára. Viszonylag kevés szó esett eddig a három esztendeig tartó professzori pályafutásáról. Nagy Istvánt 1948-ban kinevezték a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanárának, később pedig annak rektora lett. A két világháború közötti romániai / erdélyi magyar irodalomról tartott előadásokat. Köztudott, hogy Nagy István mindössze négy elemi osztályt végzett el, csupán később - autodidaktaként - tett szert némi műveltségre. Nagy István, a fegyelmezett kommunista pártfeladatnak tekintette a nyakába szakadt megbízatást. Buzgalmában egy elvakult hályogkovács szakmai hozzáértésével ítélkezett hétről-hétre az élő és a holt erdélyi magyar írók fölött. Nagy István tanári működése idején László Gyula, a BTE egyik legkiválóbb tanára, értesülvén, hogy mi megy végbe némely irodalomtörténeti órákon, remek karikatúrát készített, amelyet aztán a kari faliújságon minden érdeklődő megtekinthetett: Nagy István stilizált hóhérként áll egy tönk mellett, kezében vérfoltos bárd, amellyel le-lesújt a sorban eléje érkező írókra - Tamásira, Nyírőre, Bánffyra, Reményikre, Makkaira -, akik kezükben szorongatják könyveiket, amelyek a hatalmas sújtás nyomán egy nagy kosárba hullanak. Fergeteges sikere volt László Gyula játék-bírálatának - nem csupán a diákság körében. Nagy István viszont mérhetetlenül megsértődött, és pártgyűlésen követelte kollégája elítélését (rövidesen László távozott is az egyetemről). Az emlékezést író Nagy Pál leírta, hogy kinevezték tanársegédnek az irodalomtörténeti tanszékre. Neki kellett a tájékozatlan Nagy Istvánnak segíteni a szükséges könyvészeti anyag kiválasztásában. Amikor javasolta Nagy Istvánnak, hogy pl. Tamási tárgyalása kapcsán fontos lenne betekinteni a vonatkozó irodalomba, megismerni a jelentősebb tanulmányokat, megvető szigorral förmedt Nagy Pálra: hogy merészeli őt holmi polgári, reakciós, nacionalista, harmadik-utas vélekedések irányába befolyásolni?! Efféléről szó sem lehet! Úgy vélte, az a legfontosabb, hogy keményen felvegye a harcot "a burzsoázia ideológiai tankhadosztályaival". Mint később megjegyezte, azokban az években a hozzá hasonló kiválasztottak nem választhatták a "laboratóriumi elmélyülést", az "aprólékos górcsövezést", a "mikroszkopikus vizsgálódás belefeledkezését", mert folytonosan "mozgósított állapotban" voltak. /Nagy Pál: Nagy István elhallgatott ügyei. Hályogkovács az egyetemen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2000. november 7.
A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/ mint érdekvédelmi és közképviseleti szervezet, az RMDSZ szövetségeseként a kilencvenes évek elején fontos szerepet töltött be az erdélyi magyar közéletben. Nagy Pál harmadik éve a MISZSZ elnöke. Kifejtette, hogy erre a szervezetre is rányomta bélyegét a közömbösség, a letargia, a kiábrándultság. Szükség van egy erős országos magyar ifjúsági szövetségre. Sokkal többet szeretett volna megvalósítani, mint amit eddig sikerült. A fásultság nemcsak a MISZSZ-re volt jellemző, hanem az egész erdélyi magyar társadalomra. A MISZSZ és az RMDSZ között nincs különösebb konfliktus, sem különösebb egyetértés. Szerinte változás lenne, ha az RMDSZ észrevenné, hogy a sokat hangoztatott egységébe az ifjúság is beletartozik. - A MISZSZ-ből kiváltak azok, akik tényleg a politikára helyezték a hangsúlyt, nem pedig a közösségépítésre, az ifjúsági szervezetek tevékenységére. Ők alakították meg a Reform Tömörülést, s megpróbáltak az RMDSZ-en belül több-kevesebb sikerrel küzdeni. /Papp Gy. Attila: MISZSZ. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 7./
2001. január 17.
Nem vonulnak ki a politikai színtérről a Magyar Ifjúsági Tanácsban (MIT) részt vevő erdélyi magyar ifjúsági szervezetek, azonban felelősebbé teszik képviseletüket ezen a téren, és ezentúl inkább a belső építkezésre fektetnek hangsúlyt - határozták el a MIT vezetői. Nagy Pál, a MIT elnöke kijelentette: kötelességüknek érzik együtt fellépni az értelmiségi fiatalok pánikszerű külföldre menekülésének megállítása érdekében. - A január elején Hétfaluba összehívott MIT küldöttgyűlésen képviseltette magát a Tanács összes tagszervezete: az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a Romániai Doktorandusz Hallgatók Szövetsége és az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylete. A megjelentek bemutatták az általuk képviselt szervezetek éves programjait, alkalmakat keresve a közös rendezvényszervezésre és elkerülve ezek ütköztetését. Nagy Pál, aki egyébként az Udvarhelyi Fiatal Fórum vezetője is, elmondta, az ifjúsági vezetők nem értenek egyet az RMDSZ által gyakorolt, látszateredményekkel manipuláló politizálással. Szerinte előbb-utóbb fel kell hagyni az egypártrendszeri reflexekre utaló, népbutító politizálással a magyarság nevében, és inkább azon kell munkálkodni, hogy a fiatal magyar értelmiségiek ne kényszerüljenek megélhetésüket külföldön keresni. ″A 2000-es helyhatósági és parlamenti választások alkalmából az RMDSZ nem kérte az ifjúsági szervezetek segítségét, mert érezte: ideológiailag nem vagyunk azonos hullámhosszon″ - jelezte a MIT elnöke. A MIT megújította húsztagú frakcióját az SZKT-ban. Visszahívták képviselőiket a Szövetségi Egyeztető Tanácsból, mivel megítélésük szerint a SZET-nek nincs beleszólása semmilyen politikai döntésbe. A MIT ugyanakkor tanácskozási joggal tagjai közé fogadta a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségét (RMKSZ), és elhatárolta magát az ifjúsági körökben kompromittált Magyar Középiskolások Országos Szövetségétől (MAKOSZ). /Megállítanák a fiatalok külföldre menekülését A belső építkezésre fektetnék a hangsúlyt a romániai magyar ifjúsági szervezetek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./
2001. január 23.
Jan. 20-án a Magyar Ifjúsági Tanács képviselőcsoportja felfüggesztette tevékenységét az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában. Döntésüket azzal indokolták, hogy az SZKT nem fogadta el a MIT küldöttgyűlésének határozata által megbízott új képviselőket. Az ifjúsági szervezet a MIT belső ügyeibe való durva beavatkozásnak minősítette az SZKT ez ügyben tanúsított álláspontját. Nyilatkozatukban kifejtették: a küldöttállítási eljárás az eddigiekhez hasonlóan történt, ezért a küldöttek igazolásának elhalasztása nyilvánvalóan politikai okokat takar. A MIT reméli, hogy az RMDSZ is fontosnak tartja a partneri viszony fenntartását, és konkrét lépéseket tesz a probléma megoldása érdekében. Az SZKT állandó bizottsága nem igazolta a MIT új SZKT-küldötteinek mandátumát. Szabályzatsértéssel vádolták meg az ifjúsági vezetőket. Szatmári Tibor küldött szerint a MIT-et kisajátította egy ″ideológiai csoport″, a testület vezetősége nem biztosítja a széles körű konzultációt az ifjúsági szervezetek között. Válaszában Nagy Pál, a MIT elnöke a szervezet nevében kikérte magának azt a vádat, miszerint egy ″ideológiai csoport″, nevezetesen a Reform Tömörülés ″csatlósai″ lennének. Markó Béla szövetségi elnök szerint a MIT már rég nem tölti be eredeti szerepét: tagszervezetei között nincs kommunikáció, az RMDSZ számára már nem jelent partnert. Ráduly Róbert Hargita megyei képviselő szerint minden ″jelzés″ ellenére az SZKT és annak állandó bizottsága nem teheti meg, hogy semmibe vegye az alapszabályzatot, amelynek értelmében a MIT-nek szuverén joga, hogy kiket delegál a tanácsba. - Hajdó Csaba, a MIT frakcióvezetője elmondta: 8-9 személyt érintett a mandátumigazolás elutasítása. - A MIT annak tudatában választott SZKT-képviselőket, hogy egy vagy két ülésen vesznek részt. A belső választások időpontjának kitűzése óta eltelt egy év, így az ifjúsági szervezetek vezetői újak lettek. - Szabó Ödön nagyváradi RMDSZ-ügyvezető elnök és Asztalos Csaba az SZKT-n megóvta a demokratikusan, egyhangúlag elfogadott új MIT-küldöttlistát. - A MIT január 31-én Kolozsváron tartja rendkívüli küldöttközgyűlését, ahol újratárgyalja viszonyrendszerét az RMDSZ-szel. - Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szabadságnak elmondta: az SZKT 66 mellette, 27 ellene szóló és 11 tartózkodó szavazattal fogadta el a mandátum-érvényesítő bizottság jelentését. Takács szerint a MIT-ben egyes személyeket felkértek arra, mondjanak le mandátumukról. Az alapszabályzat elfogadásától számított 90 napon belül a RMDSZ társszervezeteinek kötelességük lett volna letenni alapszabályzatukat. Ezt nem tették meg. A MIT kizárta tagjai sorából a Magyar Középiskolások Országos Szövetségét, a MAKOSZ-t, anélkül, hogy jelezték volna ezt a RMDSZ alapszabály-felügyelő bizottságának. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
2001. január 25.
A Fehéregyházán levő Petőfi Múzeumot az 1990-ben alakult helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (alapító Gábos Dezső) próbálta rendbehozni, azonban a javítására nem rendelkeztek kellő tudományos készültséggel és pénzügyi háttérrel. Végül 1999-ben, a költő halála 150. évfordulójának előestéjén több szervezet, alapítvány /Illyés Alapítvány, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Kultúra Alapítvány, az EMKE például/ támogatásával felújították, modernizálták a múzeumot (CD-ROM, terepasztal, klímaberendezés, fa falburkolat stb.), és egész alakos bronz Petőfi-szobrot kapott a díszkert. Ugyanebben az évben a múzeum birtokjoga visszaszállt Fehéregyháza önkormányzatára. Sajnos néhány leltári tárgy (Nagy Pál: Petőfi, Bordi András: Petőfi, Összes költemények - princepsz kiadás, fegyverek stb.) továbbra is a segesvári Történelmi Múzeum birtokában maradtak. A helyi művelődési egyesület hiába próbálkozott visszaszerzésük érdekében, levelünkre a Művelődésügyi Minisztérium magyar államtitkára nem válaszolt. - Sokan jártak itt a 2000. évben. A kiadott belépőjegyek száma (2748) nem elég, mert az év két látogatási csúcsnapján (március 15-én és július 29-én) a belépés díjmentes volt. /Máthé Attila: A fehéregyházi Petőfi Emlékház 2000. évi mérlege. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2001. március 13.
Márc. 4-én, vasárnap Mezőkölpényben, a református egyház gyülekezeti otthonában könyvtárat avattak. 400 kötettel alakult meg a könyvtár. Az adományozók között van a falu szülötte, Nagy Pál irodalomtörténész és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, dr. Orosz Albert (a falu gyerekorvosa volt), a kolozsvári Byblos Alapítvány és a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány. Napjainkban a falvakban anyagi problémák háttér miatt sorra szűnnek meg a könyvtárak. Ezért is örvendetes hír, hogy Kölpény kis közössége - mindössze 226 református lélek - olvashat, művelődhet. /Könyvtáravatás Mezőkölpényben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./
2001. április 3.
Jakab Istvánt választották meg a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ elnökének, aki sajnálattal állapította meg: az RMDSZ részéről nem tapasztalható tárgyalókészség a MIT irányában. Jakab Istvánt az Ifjúsági Keresztyén Egylet jelölt a tisztségre. Az új elnök a székelyudvarhelyi Nagy Pál utóda. /Bekeményítenek a fiatalok. Jakab Istvánt választották a MIT elnökévé. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./
2001. július 9.
Júl. 7-8-án első ízben tartottak falunapokat Felsősófalván. Színvonalas előadások tették tartalmassá a rendezvényt, Szőcs Lajos, Gub Jenő, dr. Vofkori László helytörténeti témákat érintett, Szekeres Sándor, a HTMH munkatársa a székely falu perspektíváiról beszélt, Nagy Pál és Barabás László néprajzi tárgyú könyveket ismertetett. A székelykeresztúri Pipacsok táncegyüttes és a helybeli táncosok, énekesek szolgáltatták az ünnepi műsort. /Borbély László: Falunapok Felsősófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./
2001. augusztus 1.
A két ország ifjúságpolitikáját érintő együttműködési szerződést írt alá júl. 31-én Csíkszeredában Mario Ruse és Szabó László, a román, illetve magyar Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára. Szabó László elmondta: a magyar kormányzat jelentős összegekkel támogatja a romániai magyar ifjúsági szervezeteket. - Az ISM pályázati rendszere nyitott, bárki részt vehet ezeken - hangsúlyozta, hozzáfűzve: rosszindulatúnak tartja némely erdélyi ifjúsági szervezet tiltakozását a támogatásokkal kapcsolatban, hiszen csak a szakszerűtlenül összeállított pályázatokat utasították el. A két államtitkár a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) Marosfőn rendezett táborozása keretében folytatott tárgyalásokat, a jelen lévő ifjúsági szervezetek vezetőinek részvételével. Nagy Pál, a MISZSZ elnöke elmondta, hogy a szövetségnek mindkét ifjúsági államtitkársággal nagyon jó a kapcsolata. /Román-magyar ifjúsági együttműködés. Ruse és Szabó államtitkárok Csíkszeredában tanácskoztak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./
2001. augusztus 7.
Első nagyszabású nyári táborát szervezte meg a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) júl. 29. és aug. 1. között Marosfőn. A találkozón a szövetség 18 tagszervezetének 150 képviselője mellett 15 hollandiai fríz fiatal is jelen volt, továbbá a Vajdasági Ifjúsági Fórum képviselői. A táborban a magyar és román ifjúsági és sportminisztérium küldöttségei hivatalosan találkoztak, amelyeken a két ország készülő ifjúsági törvénytervezeteiről, a kisebbségi fiatalok szervezeteinek helyzetéről, intézményi és szervezeti együttműködésről, illetve az európai pénzalapok felhasználási lehetőségeiről tárgyaltak. Szabó László helyettes államtitkár és Mario Ruse ifjúsági ügyekben illetékes államtitkár több együttműködési javaslatot tett. Nagy Pál, a MISZSZ elnöke szerint a szövetség bebizonyította, hogy civil szervezetként is képes híd szerepet betölteni a két ország ifjúsági életében. /Nagy István: MISZSZ Civil szervezetként is hatékonyan. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 7./
2001. augusztus 21.
Aug. 20-án tizenkettedszer nyitotta meg kapuit a makfalviak Nagy Pálról elnevezett alkotótábora. A hazai és külföldi festők, grafikusok, szobrászok közül tizenöten jelezték részvételi szándékukat. A hagyományos táborzáró tárlatra aug. 26-án órakor kerül sor. /Képzőművészek Makfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 21./
2001. augusztus 24.
Tradíciója van már a magyarózdi találkozóknak, melyet a Horváth István Alapítvány 1993-tól rendez meg a költő Horváth István szülőfalujában. Az idei találkozó szept. 1-jén lesz. A költő lánya, Horváth Arany közölte: az idei találkozó témája nemzeti sors és irodalom. Nemzetben gondolkodó, határon belül és határon túl élő írókat hívtak meg, Magyarországról: Csoóri Sándor, Görömbei András, Pomogáts Béla, Pálfy G. István (a szimpózium moderátora) Felvidékről: Dobos László, Vajdaságból: Dudás Károly, Kárpátaljáról: Vári Fábián László, Erdélyből: Ferenczes István, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Sütő András. Harmincegy évvel ezelőtt jelent meg Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyve. Az idén is a torony aljában, a parókián gyűl össze az emlékező társaság. A toronyalatti dombon fogják fel állítani a marosvásárhelyi - de a szomszéd faluban született - Hunyadi Lászlónak a költőről készített szobrát. /(Csomafáy Ferenc): Magyarózdi Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./
2001. szeptember 3.
Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
2001. szeptember 6.
Nagy Pál, a Magyar Ifjúsági Tanács volt elnöke megerősítette, hogy Borboly Csabát "1998-ban a tanács küldöttgyűlése hűtlen pénzkezelés vádjával kizárta a MIT-ből". Borboly rágalmazásért beperelte Nagy Pált. A csíkszeredai bíróságon, szept. 7-én rágalmazási pert tárgyalnak. Borboly Csaba sértőnek találta az április elején a Krónikában megjelent nyilatkozatot, és erkölcsi kártérítésként huszonegymillió lejt követel. Borboly értelmezése szerint a Magyar Ifjúsági Tanács az érvényben lévő egyesületi törvények értelmében sosem alakult meg, így ő nem lehetett tagja a MIT-nek, és kizárni sem lehetett a testületből. Nagy Pál a Krónika rendelkezésére bocsátotta a több országos ifjúsági ernyőszervezet által létrehozott egyeztető fórum, a MIT küldöttgyűlésének 1998. június 28-án keltezett közleményét. Eszerint az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a református Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE), az unitárius Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) és a Diákújságírók Egyesülete (DUMA) képviselői úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Egyesülete) és az ÁME (Állampolgár Menedzser Egylet) MIT-tagságát, amíg ezen szervezetek vezetését Borboly Csaba neve fémjelzi. /Zilahi Imre: Borboly pereli Nagyot. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./
2001. szeptember 10.
A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2001. szeptember 11.
A csíkszeredai bíróságon szept. 7-én zajlott le az első tárgyalás abban a perben, amelyet Borboly Csaba megyei tanácsos rágalmazás vádjával kezdeményezett Nagy Pál, a Magyar Ifjúsági Tanács volt elnöke ellen. Borboly azért indított pert, mert sértőnek találta Nagy Pálnak a Krónika napilapban megjelent kijelentését, miszerint a MIT 1998-ban tartott küldöttgyűlésén hűtlen pénzkezelés vádjával kizárták volna őt a szervezetből. Ő ugyanis 1998-ban a magyar középiskolások országos egyesületének vezetőségi tagja volt. Nagy Pál szerint félreértésről van szó, amely abból adódott, hogy az újságíró nem pontosan idézte őt, ezért hajlandó pontosítani, és kész peren kívüli megegyezést kötni. /F. D. D.: Borboly Csaba pereli Nagy Pált. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./
2001. szeptember 11.
Gyimesfelsőlokon 1990 óta működik a bár-galéria. A tulajdonosok Antal András (Antal Imre festőművész fia) és felesége, Erika. Az 1999. október 3-án rendezték az első kiállítást. Az elsőt, Nagy Pál Zoltán Csíkszeredában élő fotóművészét számos tárlat követte. Ez a bár-galéria nem követi a galériák szokványos programját, 2000 tavaszán bemutatták megrendezett kiállítás, a bákói testi fogyatékosok rajzkörének anyagából. Bemutatta a fiatal képzőművészeket, voltak könyvbemutatóval egybekötött író-olvasó találkozók, így a Székelyföld szerkesztőségével, Ferenczes István főszerkesztővel, vendég volt Tankó Gyula néprajzkutató, nyugalmazott iskolaigazgató is, jelenleg Márkos András, Németországban élő festőművész alkotásai tekinthetők meg. /Kiállítások a gyimesfelsőloki bár-galériában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 11./
2001. szeptember 15.
Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2001. szeptember 29.
Elhunyt Kabós Éva /Kolozsvár, 1915. febr. 2. - Marosvásárhely, 2000. szept. 24./ Földbirtokos család sarja. Első verseskötete Zörgessetek! Megnyittatik! címmel 1937-ben jelent meg szülővárosában. 1949-ben kitelepítették kényszerlakhelyre, Marosvásárhelyre. Legnagyobb irodalmi sikerét az 1997-ben kiadott Volt egyszer egy kút című önéletrajzi visszaemlékezéseivel aratta. Ezt a könyvet várta tőle Sütő András is, aki az erdélyi sors drámájának továbbírására ösztönözte Kabós Évát. Az erdélyi magyar birtokosság közelmúltbeli sorsát írta meg Kabós Éva, a koronatanú hitelességével. Az egyház volt lelkének oltalmazó menedéke. /Nagy Pál: A hitvalló igazak erejével élt, alkotott. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./
2001. október 12.
Kovásznáról, illetve Székelyudvarhelyről érkezett e-mail-küldeményekben a szerzők, Tőkés László református püspök védelmére keltek, akit mint ismeretes, a legutóbbi SZKT-n megrovásban részesítettek a választási kampányban tanúsított magatartása miatt. Az RMDSZ Kovászna városi szervezetének választmánya felhívásában olvasható: "Tiltakozunk a Tőkés László lejáratását célzó meg nem szűnő kampányok ellen. Kinyilvánítjuk: Tőkés Lászlónak mélyen a romániai magyarság érdekét szem előtt tartó - az RMDSZ-en belül is pillanatnyilag szinte magányosnak tekinthető - harcára, véleménynyilvánítására szükségünk van, és e harcban támogatásunkról biztosítjuk tiszteletbeli elnökünket." A székelyudvarhelyi levél aláírói aggasztónak tartják, hogy "Marosvásárhelyen, szeptember 29-én az SZKT gyűlése etikailag megrovásban részesítette Tőkés László püspök urat, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Tőkés László meggyőződésből, népe iránti felelősségből és szeretetből bátorsággal kész volt mindig vállalni 1989 előtt és után nehéz viszonyok között az igazságért és a szabadságért folyó küzdelmet másokért, értünk is. Tőkés László nemzetközi tekintélyű képviselője az erdélyi magyarságnak, mégis oly sokszor elszigetelték, lemondásra kényszeríteni akarták, lejáratásával megsemmisítésére törekedtek. Bűn mások tekintélyét megbélyegzéssel rombolni, és úgy próbálkozni az érvényesülés, felemelkedés lépcsőin felfelé ívelni, nagynak és hatalmasnak, sőt erkölcsösnek tűnni. 11 év alatt sikerült az erdélyi magyarságot szétverni, a "temesvári élőláncot" széttépni, amelyet Tőkés László küzdelme összefogott, összetartott. Vegyék észre már romokban van közösségi életünk.Tartsanak önkritikát!..." A levelet aláírják: Hegyi Sándor ref. lelkipásztor dr.Oláh József orvos, dr. Pop József orvos, Komoróczy György újságíró, dr.László Dénes orvos, dr. Lőrinczi Csaba orvos, dr. Pelok Benedek orvos, dr. Kinda Levente orvos, Füley László vegyészmérnök, Incze Béla ny. mérnök, Szőke László újságíró, Balázs Árpád szerkesztő, dr. András Zoltán orvos, Nagy Pál ifjúsági vezető, Péter Péter gépészmérnök, dr. Szentannai Dénes orvos, Orbán Attila közgazdász. /Tőkés László védelmében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2001. november 7.
A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma huszonegyedszer adományozta oda a Bethlen Gábor és a Tamási Áron Díjat, illetve a Márton Áron Emlékérmet nov. 5-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A kuratórium döntése alapján 2001-ben Bethlen Gábor Díjban részesült Kanyar József történész, Lezsák Sándor költő és a kárpátaljai Vári Fábián László költő. Márton Áron Emlékérmet kapott Horváth Arany kolozsvári író, a Melbourne-i Magyar Központ és a Budapesti Vármegye Galéria. Tamási Áron Díjban részesült Nagy Pál erdélyi irodalomtörténész. - A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. Az ünnepségen jelen voltak a magyarországi és a szomszédos magyarlakta országok jeles értelmiségei és művészei. /A Bethlen Gábor Alapítvány díjainak átadása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. november 12.
Három napig tartott a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Jókai Anna írónő sok más magyarországi és hazai írótársával együtt nov. 8-án nyújtott felejthetetlen élményt egy felolvasóest keretében, ahol a hazai kiválóságok közül Kányádi Sándor, Szilágyi István, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc volt jelen. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó főszerkesztője, Kozma Mária mutatta be Sütő András: Kalandok könyve című kötetét. Maga az író is jelen volt, dedikált. A Mentor Kiadónál /Marosvásárhely/ jelent meg Németh László Magyarok Romániában című, először 1935-ben napvilágot látott tanulmánya, és annak az akkor szinte egy éven át tartó vitája. Mindezt Nagy Pál irodalomtörténész és kritikus gyűjtötte egybe, rendezte sajtó alá. - A könyvvásárt minden esztendőben a Romániai Magyar Könyves Céh szervezi meg. Az idén a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia volt a házigazdája, társszervezője A magyarul olvasás jövője a Kárpát-medencében című tanácskozásnak. Erre 25 kárpát-medencei magyar kiadót hívtak meg, jelen is volt jó részük. Vitaindító előadást Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője tartott. Mint mondotta: Erdélyben jelenleg 8-10 magyar kiadóból áll az "élboly", de ezen kívül számtalan egyetemi, intézményi, alapítványi kiadó létezik. Tőkeerős erdélyi magyar kiadó nem létezik, mindegyik az anyaországi támogatásra szorul, ugyanakkor ez az összeg szétforgácsolódik, és nem minden esetben a rangos könyvek megjelentetésére megy el. Az új könyvek nem jutnak el vidékre, sőt gyakran még Nagyváradra, Szatmárnémetibe sem. A könyvtárak nem rendelnek, ingyenes példányokat sem kapnak. - Az újvidéki Bordás Győző 14 jugoszláviai magyar kiadóról számolt be. Ezek szintén a magyar Nemzeti Kulturális Örökség (NKÖM) jóvoltából léteznek, a Vajdaságba könyvkiadásra juttatott évi támogatási keret 12 millió forint. Dupka György az ukrajnai-kárpátaljai drámai helyzetről adott számot. A 10 magyar kiadóból csak 4 életképes. A NKÖM évente 5 millió forintot juttat az ukrajnai magyar könyvkiadásra. Ez 10 kiadó fenntartásához nem elegendő. Megnehezíti a magyarországi könyvek beáramlását az, hogy a kiadványokra kirótt ukrán beviteli vám: 55%! Ezért minden úton-módon folyik a könyvcsempészet. A pozsonyi Balázs F. Attila 4 nagyobb szlovákiai-felvidéki magyar kiadóról adott hírt, és arról, hogy igencsak háttérbe szorul Szlovákiában is a valódi jó könyv. A könyvkiadás, -kereskedés kimondottan kommersz-szempontok szerint zajlik. A Kaligramm Kiadó a legsikeresebb vállalkozás, de ennek képviselője nem volt jelen. Komlós Attila jelezte: az általa vezetett Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság hozzájárul majd az egységes magyar kárpát-medencei könyvpiac szervezéséhez, a támogatási rendszer ésszerűsítéséhez, és ezzel kapcsolatban Marosvásárhelyen néhány érdemleges kezdeményezés is körvonalazódott. /(Máthé Éva): Könyvvásári körséta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
2001. november 17.
A határon túli magyarok jogállásáról szóló törvény romániai alkalmazását ellenőrző szervezetek és intézmények megtették javaslataikat a felügyelő bizottságba. Az egyházak részéről: Gyulafehérvári Érsekség - Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó főszerkesztője, a Püspökség munkatársa; Nagyváradi Római Katolikus Püspökség - Dr. Fleisz János történész, Szatmári Római Katolikus Püspökség - Lepedus István, mérnök, teológus; Erdélyi Református Egyházkerület - Pap Géza püspök, (helyettese Tonk István főgondnok); Királyhágómelléki Református Egyházkerület - D. Tőkés László püspök, (helyettese Kovács Zoltán főgondnok); Unitárius Püspökség - Dr. Szabó Árpád püspök; Evangélikus Püspökség - Mózes Árpád püspök; Baptista Gyülekezetek Szövetsége - Borzási István oktatásügyi alelnök; a Temesvári Római Katolikus Püspökség még nem nevesítette megbízottját. A civil szervezetek megbízottai: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület - Kötő József elnök; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság - Furdek L. Tamás, az egyesület által alapított Pro Technica Alapítvány titkára, (helyettese Tibád Zoltán az EMT főtitkára); Romániai Magyar Gazdák Egyesülete - Sebestyén Csaba elnök; Romániai Magyar Közgazdász Társaság - Somai József elnök; Romániai Magyar Pedagógus Szövetség - Lászlóffy Pál; Magyar Újságírók Romániai Egyesülete - Csép Sándor elnök; Országos Magyar Diákszövetség - Szőke Szabolcs elnök; Itthon Fiatalon Mozgalom Farkas András a Mozgalom alelnöke, (póttag Korodi Attila - a Mozgalom elnöke); Nagy Pál - MISZSZ elnök. Markó Béla szövetségi elnök, aki különben szintén tagja a testületnek, az Ügyvezető Elnökség javaslatára a következő személyeket bízta meg: Frunda György, az Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke; Kelemen Hunor, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke; Verestóy Attila, a szenátusi frakció elnöke; Kelemen Atilla, a képviselőházi frakció elnöke; Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács Elnöke; Ilyés Gyula, Szatmár megyei RMDSZ-elnök, akit a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa nevezett meg. Továbbá 3 személy az ÜE részéről: Takács Csaba ügyvezető elnök; Borbély László ügyvezető alelnök; Szép Gyula ügyvezető alelnök. Ebben az esetben a három póttagot az ügyvezető elnök nevezi meg, azt is megjelölve, hogy melyik megnevezett póttag melyik felügyelő testületi tagot helyettesíti. Az SZKT, a SZET, a két frakció és az OÖT elnökei saját testületük vezetőségéből szintén kijelölnek 1-1 póttagot. /Összeállt a státustörvény végrehajtását felügyelő testület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2001. december 5.
A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) nov. 30. és dec. 2. között tartotta VIII. Kongresszusát Herkulesfürdőn. A MISZSZ három új szervezetet (Aranyos Vidéki Ifjúsági Társaság, Nagykárolyi MADISZ, Zetelaki Ifjúsági Fórum) fogadott soraiba, tizenhétre emelve teljes jogú tagszervezetei számát. A MISZSZ megválasztották az új elnökséget /elnök: Nagy Pál/, majd meghatározták a MISZSZ 2002-re tervezett programjait. A küldöttek megállapították, hogy az erdélyi magyar ifjúság független érdek- és közképviseletét felvállaló Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezeteinek (köztük a MISZSZ-nek) fejlődése, az önálló és független magyar ifjúsági szféra építkezése az RMDSZ-szel való viszony megszakítását követően még erőteljesebben folytatódik. A kongresszus megerősítette, hogy a MISZSZ nem vállalhat közösséget azzal az RMDSZ-szel, mely olyan utánpótlási elvárásokat támasztott irányunkba, amelyek a politikai hűségre alapoztak, a közösségszolgálat elsődlegességével szemben. A MISZSZ üdvözli a kedvezménytörvényt és támogatásáról biztosítja az anyaország kormányát a jogszabály gyakorlatba ültetése során. A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége elítélte a Románia nemzeti ünnepe alkalmából felerősített magyarellenes hangulatkeltést. /A MISZSZ VIII. Kongresszusának zárónyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./
2001. december 8.
Napvilágot látott a Magyar karácsonyok /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2001/ című könyv, válogatás klasszikus és mai költők, prózaírók karácsonyi írásaiból, Nagy Pál szerkesztésében. Második felében betlehemes játékokból és kántálóénekekből, köszöntőkből közöl egy csokorra valót Barabás László és Nagy László gyűjtésében. /Magyar karácsonyok - könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./
2001. december 10.
Dec. 7-9-e között a szovátai Teleki Oktatási Központba összehívott RMDSZ és ifjúság 2002 elnevezésű konferencián Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) létrehozásáról döntöttek a megjelent ifjúsági szervezetek. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviseletében jelen lévő Nagy Pál úgy vélte, az RMDSZ e lépéssel az ifjúság egységét bontja meg. A konferencián Markó Béla RMDSZ-elnök is jelen volt. A rendezvény résztvevői azt az Ifjúsági Keretprogramot vitatták meg, melyet Porcsalmi Bálint az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének ifjúsági előadója dolgozott ki, és az RMDSZ vezetése hagyott jóvá. A program a romániai magyar ifjúsági szervezetek és az RMDSZ viszonyát hivatott intézményes keretek közé foglalni. A MIÉRT évente legalább kétszer ülésezik, tagjai az országos ifjúsági szervezetek, illetve a területi ifjúsági egyeztető tanácsok, amelyek a helyi ifjúsági szerveződések egyeztető fórumai. Markó Béla szerint nincs szükség piramisszerűen szerveződő ifjúsági struktúrákra. Megállapította, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) zárt testületté vált. A magyar kormány ifjúsági tárcája által életre hívott Magyar Ifjúsági Konferencián az erdélyi fiatalokat a Magyar Ifjúsági Tanács képviseli. A MIT azonban jó ideje megszakította kapcsolatait az RMDSZ-szel, és kilépett az SZKT-ból. A hétvégi tanácskozáson képviseltetett különböző ifjúsági egyesületek zöme valamilyen formában tagja a MIT-nek, és legtöbbjük abban a reményben tett eleget az RMDSZ meghívásának, hogy itt alkalom nyílik a MIT és a szövetség közötti nézeteltérések tisztázására. A MIT-et képviselő Nagy Pál úgy vélekedett, hogy a szovátai találkozó célja egy mondvacsinált országos ifjúsági szervezet létrehozása, amely a MIT egységét megbontva próbálja azt kiszorítani az ifjúsággal kapcsolatos döntéshozatalból. A szovátai tanácskozáson jelen lévők - az Itthon, fiatalon mozgalom, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ), az Állampolgár Menedzser Egylet, a Romániai Magyar Cserkészszövetség és az Országos Magyar Diákszövetség küldöttei - végül operatív munkacsoportot jelöltek ki, amelynek feladata a MIÉRT működési szabályzatának előkészítése. /Megszervezik az ifjúságot. Új ifjúsági csúcsszervet hoz létre az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./
2001. december 27.
Nemrég Szovátára rendelte-invitálta az RMDSZ az erdélyi magyar ifjúsági szervezeteket, holmi stratégiai tanácskozás céljából. Az RMDSZ egyetlen akolba szeretné terelni, majd lehetőleg közvetlenül felügyelni az erdélyi magyar fiatalokat. Nagy Pál, a hónap elején Herkulesfürdőn kongresszust rendezett Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége elnöke leszögezte: a szovátai találkozócélja az volt, hogy egy olyan mondvacsinált országos ifjúsági szervezetet hozzon létre, mely kiszorítja az autonóm ifjúsági szervezeteinket tömörítő Magyar Ifjúsági Tanácsot a közéleti-politikai porondról, valamint hogy ez az új szervezet utánpótlást biztosítson az RMDSZ-nek. Nagy Pál megjegyezte, hogy amikor az RMDSZ egységéről van szó, akkor az szent és sérthetetlen, de ugyanakkor az erdélyi magyar ifjúsági szférát szét lehet rombolni, magukat erkölcsileg lejáratott ifjúsági vezetőket fel lehet karolni. Nagy Pál hangsúlyozta: annak ellenére, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács országos szinten megszakította a kapcsolatát az RMDSZ-szel, ez nem jelenti azt, hogy adott esetekben, mikor az erdélyi magyar közösség érdekei azt kívánják, nem dolgoznak együtt az RMDSZ-szel. /T. P.: Felsőkből lesznek az alsók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./
2002. január 11.
A fehéregyházi Petőfi Sándor Közművelődési Egylet (PSE) dec. 30-án vehetett egy házat az Illyés Közalapítvány segítségével, ez lesz a Magyar Ház. Fehéregyházán mintegy 820 magyar lakik. Hét szervezetbe (PSE, RMDSZ, Gazdakör, Telepes Birtokosok Szervezete, 1-es számú Szomszédság, 2-es számú Segélyegylet, Ifjúsági szervezet, Fúvószenekar Egylet) tömörülve végzik közösségépítő tevékenységüket. – Fehéregyházán sikerült felállítani az egész alakos Petőfi-szobrot, átrendezték a múzeumot. Az Illyés Közalapítványnak köszönhetően kijavíthatták az ispánkúti szobrot, számítógépet vásárolhatott a szervezet. A Magyar Házban egy közösségi termet, könyvtárt, internetklubot alakítanak ki, itt lesz a PSE székháza és a fúvószenekar is itt tárolhatja a zeneszerszámokat - mondja Szabó József, az egyesület alelnöke. Továbbra sem rendeződött bizonyos, itt korábban kiállított tárgyak sorsa. 1999-ben a segesvári tanács lemondott a múzeum adminisztrálásáról. Nem sokkal ezután a segesvári múzeum igazgatónője elvitte többek között a Nagy Pál festőművész által kiállított Petőfi-portrét, a korabeli fegyvereket és ágyúgolyókat. Azóta minden visszaszerzési próbálkozás kudarcba fulladt. Nagy Pál fia, Géza meg akarta vásárolni a képet, a PSE azt is elvállalta, hogy bérbe veszi a tárgyakat és vigyáz rájuk, de a múzeum illetékesei hajthatatlanok maradtak. /Vajda György: Székházat vásárolt a Petőfi Sándor Közművelődési Egylet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./
